Csigaház

Mindmáig az irodalmárok és az olvasók is úgy tudták, hogy Szabó Magda költőként kezdte pályáját, és első prózai műve a 1957-ben megjelent Freskó című regény volt. Most azonban újra kell írni a magyar irodalomtörténetben a Szabó Magda életéről és munkásságáról szóló fejezetet. A hagyatékból ugyanis előkerült egy fehér dosszié, s abból két szürke kockás borítójú füzet. Rajtuk a cím: Csigaház, az évszám: 1944 és az SzM szignó. S hogy mit rejt a két füzet? Egy kisregényt, amely 1939-ben játszódik, Bécsben. Egy zaklatott fiatal lány érkezik a Csigaház nevű panzióba. Júlia Budapestről menekült az osztrák fővárosba, régi ismerőséhez, a panzió tulajdonosnőjéhez. Odahaza megrázó élményben volt része: a vártnál korábban hazatérve a családi villába, rajtakapta fiatal mostohaanyját, Dollyt és szeretőjét, Dorner András ügyvédet, apjának, az országos hírű sebészprofesszornak a barátját. Júlia felháborodása és kétségbeesése annál is nagyobb, mert ő azt hitte, hogy Dorner az ő kedvéért jár a házhoz. A fiatal lány abban reménykedik, hogy a Csigaházban menedéket és nyugalmat talál, ám a panzióban további „veszedelmes viszonyok” bolygatják fel a mindennapok megszokott rendjét, újabb szerelmi háromszögek formálódnak. A politikai helyzet is nyugtalanító, hiszen a bécsi Burgon már horogkeresztes zászló leng, és a németek egyre jobban érdeklődnek a Csigaház lakói iránt. A háború fenyegető árnyéka borul egész Európára. A szerelmi és politikai szálból biztos kézzel összeszőtt kisregényt minden bizonnyal Szabó Magda 1935 és 1938 közötti bécsi tartózkodásainak élményei ihlették, ezeket öntötte – valószínűleg itt először – prózai formába. Sorait olvasva tanúi lehetünk a regényíró születésének. Nyomon követhetjük, hogyan talál rá saját hangjára, hogyan dolgozza ki írói módszerét. A sokféle élményt, érzést, hangulatot egybesűrítő mű már magán viseli Szabó Magda írásművészetének jellemző jegyeit: kivételes megfigyelőképességét, éleslátását és ábrázolókészségét. A Csigaház igazi irodalmi szenzáció és felfedezés!