El Paso

A magyar kiadás a világpremier után alig egy hónappal kerül piacra!

„Groom véres portyákkal, bikaviadalokkal, hatalmas csordával tekeri magasra a feszültséget, a főhős, Shaughnessy és félelmetes szamoai testőre veszélyes, magányos üldözésre indulnak. Mindezt Groom történelmi tudása formálja valósággá…”

Kirkus

El Paso határváros, a történet pedig korszakhatáron játszódik, a huszadik század fordulóján és első évtizedeiben. A nagysikerű Forrest Gump szerzője ezúttal fordulatos történelmi kalandregénnyel áll elő, a helyszín néhány Európában, majd az Egyesült Államokban felvillantott pillanatkép után a viharos, önállósodó Mexikó, amelynek a határhoz közel eső területeit fillérekért vásárolták fel az amerikai vasútmágnások, újságcézárok és mások. Itt minden lehetséges és itt mindenki megfordul: hősök és áldozatok, gyermekrablók, banditák és javasasszonyok – valamennyiüket próbára teszik a háborús körülmények és a gyönyörű, ámde cseppet sem barátságos természet.

A történet egy bostoni árvaházban kezdődik, ahonnan éppen karácsony előtt egy vasútmágnás és a családja örökbe fogad egy kisfiút. Arthur, aki még a vezetéknevében sem lehet biztos, felveszi a szép hangzású Shaughnessy nevet, előkelő iskolákba jár, majd beáll apja mellé a vasúttársasághoz, szerelmes lesz, gyerekei születnek. Már-már beleszürkül egy üzletember hétköznapjaiba, amikor egyik pillanatról a másikra nagyot fordul körülötte a világ. Sivatagon és vadonban üldözi gyermekei elrablóit, akik egyszerre gonosztevők és hős forradalmárok; brutális gyilkosok, akik ugyanakkor az országuk őslakosait akarják jogaikba visszahelyezni. Időben és térben határvidéken járunk, semmi sem egyszerű. Pancho Villát, a gyilkos banditát olvasni tanítja az elrabolt kislány, kísérői pedig olyan valós és képzeletbeli figurák, mint Ambrose Bierce, a világhírű író, vagy John Reed, a szocialista újságíró, illetve Villa egyik alvezére, aki száradó, zsugorodó levágott emberi orrokból fűzött láncot hord a nyakán.

Az olvasó ebből a magával ragadó könyvből talán megtudja azt is, hányféle nézőpontból lehet szemlélni ugyanazt a történetet, hogyan olvad össze izgalmas kalanddá történelmi forrás és fikció. A könyv gazdag, mint egy hatalmas freskó vagy mint maga az élet: érzelmes, gonosz, kegyetlen, tarka és szépséges. Igazi nagyágyú, Winston Groom közel húsz éve várt visszatérése.

WINSTON GROOM húsz könyv ünnepelt szerzője, köztük a kultikussá vált Forrest Gumpé. Groom ugyanakkor elismert történész és olyan munkák szerzője, mint a Pulitzer-díjra jelölt Conversations With The Enemy (Beszélgetések az ellenséggel), illetve a legújabbak, az Aviátorok és a Tábornokok. Az alabamai Mobile-ban nőtt fel, katonai akadémiára járt, és az Alabamai Egyetemen diplomázott angol irodalomból. Az amerikai hadsereg hadnagyaként szolgált Vietnamban, a negyedik gyalogsági ezred első csapattestében. Századosi rangban szerelt le, majd kilenc éven át dolgozott újságíróként a The Washington Starnak, ezután tíz évig regényt írt Hamptonsban, illetve New York Cityben. Megkapta a komoly elismerést jelentő Harper Lee-díjat és néhány díszdoktori címet, gyakran tart előadásokat a regényeiről és történelmi tárgyú könyveiről. Az alabamai Point Clearben él feleségével, Susannel, és lányával, Carolinával.

„– Gonosz egy háború – mondta Tom Mix Donitának. – Ezt nevezi háborúnak? – Donita a zsebkendőjébe temette az arcát. A hullák bűze súlyosan telepedett a tájra. – A mexikóiak így harcolnak, asszonyom – felelte Mix. – Nem irgalmazunk és nem kérünk irgalmat.”

„Johnny Ollas lába alatt remegett a föld, amikor Casa Grande feléje rohant. Egy másodperccel később finom mozdulattal elkerülte a bika szarvát, és a szablyával sikerült a bal szemére megvakítania az állatot. A döfés talált, az állat hányta-vetette a fejét és iszonyatosat bődült. Johnny látta, hogy a sebből spriccel a vér, és egy pillanatra elfogta a remény. Ha a másik szemét is eltalálja, Casa Grande megvakul. De a bika megint balra öklelt, ez nem jó jel.”

„Villa hajnalban mindenkit mozgósított, és egész nap mentek északnak, Agua Prieta felé. Alig látott a dühtől. – Úgy látszik, Mexikóban mindenki engem üldöz – jegyezte meg Bierce-nek és Reednek, akik vele tartottak az oszlop elején. – Ennyi bajom még sose volt emberek elrablásával. Lőnek rám, meggyilkolják a hajtóimat, az őreimet, és már a szállásomra is betörnek.”