PARLAGVÁRI PERESZTROJKA 2.

– Halló! Vegyük úgy, hogy én egy névtelen telefonáló vagyok! A kapcsolat úgy szakadt meg, hogy a hívott fél bele se szólt. Döbbenten bámult a telefonra, aztán újra tárcsázott, ismét felvették. Közben már eszébe jutott a megyei ügyeletvezető keresztneve is, és ismét hadarni kezdett: – Könyörgöm, Jóska, le ne tedd még egyszer, mert halálosan komoly dologról van szó! Löszfalváról beszélek, a téeszirodával szemben lévő telefonfülkéből, de te most vedd úgy, hogy egy névtelen telefonáló tesz innen bejelentést, és a következőket mondja: lövést hallottam az imént, ezért belestem az ablakon a téeszelnök irodájába, ahol azt láttam, hogy fekete sísapkás alakok pisztollyal fenyegetve fogva tartják az elnököt meg a párttitkárt…