Testközelből IV.

Aki ezt a könyvetmeglátja, egyből azt kérdezi: - Vannak benne nevelési tanácsok is, konkrétmódszerek, hogyan érdemes bánni az ilyen gyermekekkel? Olykor azt felelem,nincsenek. Ha csak a megértést, az elfogadást, a türelmet, az egyedibánásmódot nem tekintjük annak. Voltak tapasztalataim saját gyermekekkel ésaz óvodásaimmal is bőven. Ami egyiknél ragyogóan működött, az a módszer amásik csemeténél kútba dőlt. Különösen a különcöknél volt érdemeskitapasztalni, mi az, amivel hatni tudunk rájuk. A személyes példamindenképp… de azon túl? Nézzük aszobatisztaságra nevelést. Három példát tudok: Az egyiknél bejött az, hogysaját kezével mosta ki a pelenkáját, a másikról levettem a pelenkát ésmeglátta, mi történik, attól a perctől szobatiszta lett. A harmadik (azindigó), élvezte, ha moshat, még a saját nadrágját is, és csak akkor lettszobatiszta, amikor ő akarta… Az óvodásoknál sem lehetett tudni sohasem,mikor mi hat rájuk… Egyik kislány azzal dacolt az óvoda ellen, hogy nem volthajlandó enni. Semmit. Két hónapig így ment… Már a szülőkkel együtt nagyonelkeseredtünk. Nem használt se a dicséret, se az ígérgetés, se a személyespélda. Ám amikor elérkezett az idő és már ő is megtörni látszott, meg aztánrájött, hogy milyen jó lehet(ne) az oviban, ha képes lenne engedni, megtörtaz ellenállás. Éppen akkor érkezett, amikor reggeliztünk. Lekváros kenyerettejjel. Hm, de fincsi ez a kenyér, ilyet még soha életemben nem ettem!Rájátszottam. A kislány nyelt egyet. Te nem szoktál otthon ilyet enni?Anyukád készít neked lekváros kenyeret? Nekem a mamám szokott… - felelte. Ésaz finom? – Nagyon… - Nem akarod megkóstolni, hogy ez milyen, és elmondani,melyik volt a finomabb? – De… - jött a válasz. Megevett három szeletet egypohár tejjel és beismerte, hogy nagyon finom! Attól a perctől evett… Egykislány szintén szeretett cirkuszolni, remélve, hogy megússza az óvodát, deezt végigvitte a három éven keresztül. Akkor már középsős volt, mikor egyreggelen szintén feldúlva érkezett. Olyankor bármit mondhattunk, nem használtsemmi, és az egész napja durcás és dühöngős volt. Bármitől kiborult, bármifelrobbanthatta a kitörni készülő vulkánt. Nos, mikor az édesanyja éppen„bedobta” a csoportba, és megláttam az elszánt szemeit, nem is próbáltam aszokásos módszereket. Éppen egy kemény kartonra kilyuggatott képeket varrtunka többiekkel, akik nagyon szerettek varrni. Az kis ellenállónkat, - akifújtatva, mint egy felbőszült bika, földbe gyökerezve állt az ajtóban -megkérdeztem: - Te nem akarsz valami szépet varrni? – Sosem fogom elfelejtenia szemeit… Abban a pillanatban megenyhült az a haragos, dühös nézés, és aztfelelte: - De igen! Odajött hozzám és választott a kínálatból. volt virág,tulipán, hajó, alma, szív, stb. Leült, és békésen kivarrta a képet. Aztánkért még egyet és még egyet. Nagyon megdicsértem, de tényleg szépendolgozott. A napja attól teljesen tökéletes volt, mintha kicserélték volna.Ehhez hasonló történt egy kisfiúval is. Sosem tudta magát hova tenni, unalmábanverekedett, és rendetlenkedett. Ám amikor egyszer megdicsértem a rajzát (amipersze még felismerhetetlen firka volt), szárnyakat adtam neki. Ha arravágyott, hogy egy jó szót, dicséretet, vagy elismerést kapjon, mindig rajzoltvalamit, és megmutatta nekem. Sosem maradt el a jól megérdemelt dicséret.Aztán a kisfiú egyre szebben rajzolt… Miért van ez így? Mert standard módszernem létezik. Minden gyermek, akár minden ember, teljesen egyedi, mindenkinekmás módszer jön be, amire érdemes ráérezni. A könyv számtalan hasonló esetösszefoglalója. Első sorban az a célja, hogy elősegítse a MEGÉRTÉST és azELFOGADÁST, hogy azon keresztül végtelen TÜRELEMMEL bánhassunk a különccsemetéinkkel. Ha tudjuk, tudunk róla, mi miért történik, mit miért tesz a gyermek,az már fél siker, mert könnyebben megérthetjük a tevékenységeit, azérzelmeit. Belegondolhatunk, milyen lenne, ha mi magunk lennénk az őhelyében. Vajon mi hogyan reagálnánk arra, ha sohasem találnánk értő fülekre?A másik nagyon fontos dolog a TÜRELEM. Időbe telik, mire elfogadjuk, hogy ezvan, de mint egyéb más esetekben, így ebben sem a miért számít! Nem érdekes,miért éppen mi kerültünk ilyen helyzetbe, ha ez a megoldandó feladatunk azéletben. A dicséreten, szép szavakon keresztül mindent el lehet érni. Aszeretet nyelvét mindenki érti (nemcsak a gyermek). A könyvben leírt párpélda, eset segíthet a fenn említett élethelyzetek megoldásában. TartalomElőszó 2 Honnan ered az indigó elnevezés? 4 Az aura 9 Minden mindennelösszefügg 21 Melyik életkorhoz milyen fejlődési fokozatok köthetők? 28Indigógyerekek 40 Kristálygyerekek 47 Gyémántgyerekek 51 Szivárványgyermekek55 Mit él át a szülő? 56 Mit él át a pedagógus? 81 Mit él át a gyermek? 92Örömteli jelen 98 Szójegyzet 100 Ajánlott irodalom 101