"- Megjöttek a többiek – suttogta William. – Balra, aztán jobbra pillantottam. Huszonketten voltunk.
- Itt van a tíz? – Kérdeztem. William bólintott. – És Jézus?
- Balra a hatodik – felelte. – De ne nézd túl feltűnően – tette még hozzá, mintha a szándékaimban olvasna. – Nem szereti, ha bámulják. – Lopva odapillantottam. Fiatal volt, mint mi vámpírok mindannyian, ő is a harmincas éveiben járt. Hosszú, fényes barna haja lófarokban volt összefogva, és a háta közepéig lelógott. Egyszerű pólót és nadrágot viselt. A szakálla… nos, tipikus. És női szemmel nézve, még egész jóképű is. Elmosolyodtam az orrom alatt, aztán visszanéztem magam elé.
- Hol volt eddig? – Kérdeztem. William halkan felkuncogott.
- Mindenhol. – Visszanéztem az űrhajóra. Mozdulatlanul, és hangtalanul lebegett az előttünk lévő ember alkotta lánc felett. Megszorítottam William kezét. – Ne félj – suttogta. – Bízz magadban, és a többiekben.
„Oké”- gondoltam, de most képtelen voltam a beszédre. Mintha az ég is háborúra készülne, viharfelhők kezdtek el gyülekezni felettünk. Csak percek múlva szólaltam meg ismét. A hátunk mögött már egy egész tömeg állt.
- Leonard már nem fog jönni, ugye? – William szomorúan rám pillantott, de nem felelt. Valószínűleg már lemondott róla. Ahogy Magdalénáról is. – Mi mennyien leszünk? – Kérdeztem, miután újabbak csatlakoztak hozzánk.
- Amennyi az elpecsételtek száma.
- Száznegyvennégy ezer? – Kérdeztem bizonytalanul. William bólintott. Még jó, hogy a nagyanyám folyton azzal nyaggatott, hogy olvassam el a Bibliát. Most azt hiszem, áldottam érte, még, ha nem is minden szó igaz belőle."
Vámpírhistória 2. ekönyv korlátlan számban letölthető (.mobi és .epub) ekönyv olvasók számára, valamint olvasható böngészőből illetve Apple, Windows 8 és Android alkalmazással is.