Molnár H. Lajosriporter, szépíró, középkorú és marosvásárhelyi, illetve szolnoki. Mindenjel-zője fontos. Éppen azt írja meg emlékezésében: hogy az ember, bármelyember egyszer csak fontossá válhat saját maga számára, noha nem felejti, sőtfelidézi az összes többieket, akik kö-zé született, és saját távoli,ifjúkori, tékozló, na-iv, bár nem ártatlan lényét.
Hivatásából fakadó-an Molnár H. Lajos embereket faggatott, most pedig sajátmagával teszi ezt. Gyerekkorát vetí-ti ki: a börtönfallal szomszédos udvart,mely le-het, hogy maga a kerítés mögé zárt világ, mos-tohákkal, kiszsarnokságokkal a totális közepet-te, és ahova ő boldogan vagy csalódottanmin-dig visszatér. Ma lehet, hogy csak az álmaiban talál utat oda, ahovakényszer lökte vagy a sze-retet vonta régen. Ettől szép a történet. Attól,hogy visszarévedve sem hazudik, szépítve lega-lább, hanem ragaszkodik avalósághoz, amely-ből menekült, s amelyet több könyvébe beleírt.(Ez a kötetelnyerte a kolozsvári székhelyű Erdélyi Szépmíves Céh regénypályázatát.)
Volt egyszer egy udvar ekönyv korlátlan számban letölthető (.mobi és .epub) ekönyv olvasók számára, valamint olvasható böngészőből illetve Apple, Windows 8 és Android alkalmazással is.