Hogy is állunk tehát a jogállammal? Még a fogalmi meghatározását sem ismerjük. Mert nincs is! Tehát azt sem tudjuk, hogy mi az, hogy jogállam? Egyáltalán! Még a tartalma is vitatott? Lehet azt...

Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek? melly még egy Pegazus szárnyait is nevetéd. Oh hol vagy keccsel teljes szilaj indulatimnak hasztalan izzadozó mennyei Tantalusa?

Ikrek voltak. Vica két éves korában vakult meg valami lázas betegségben. A szeme elapadt, elkisebbedett. De azért csakúgy tett-vett mindent, mint az épszemű. Tavaszszal kertet ásott, nyáron ételt,...

Oly kínok, oly hánykódások közt folynak napjaim, kedves, melyeknek nincs mása. Nincsi ötödik levelemre nem felel, s most veszem Endrédinek tudósítását, hogy Nincsivel valaminek kell esni, mert...

Andrássy külön beszéllett velem arról: hogy költözzem Pestre, s ők az én munkásságomra támaszkodva alkotnak egy progresszista pártot, mely ne ellenezze a jót csak azért, hogy a kormánytól jön, s ne...

Csodát űzött a természet, Mikor téged alkotott, Minden szépség ott tenyészett, Mindent reád aggatott.

Sarolta udvarlói között most is akadt, mint a múlt farsangokon egy-kettő, ki a szerelem édes őrjöngésével nézett éjsötét szemei közé, de ő az idén már nem merte hinni, hogy sikerrel kísérthesse meg,...

Capillária, vagy a nők országa, ahogy magamban elneveztem, az Óceán fenekének körülbelül azt a területét foglalja el, mely az Egyesült Államok és Norvégia között fekszik, átlagban mintegy négyezer...

a könyv prokrusztész-ágyon véletlenül és készakarva leporolták helyezték arra nyúlt és szakadt az álom

Plutó e torzót márványból szoborta Ó torzók torza, bőrző Dunakorzó Ó korzók korza, őrző dunnaorzó Mint ferde torta és megint retorta.

Ahogy vonakodva, akadékoskodva ... végre mégis felkecmergek a lépcsőn, egyszerre mély csüggedéssel eszmélek rá, mi taszít úgy innen. Itt, ezen a lépcsőn álltam meg három héttel ezelőtt, s mint valami...

Szépek! természetnek tsodás alkotmányi, Öszve kevert nemnek diszes oltoványi, Földi embereknek szeretett bálványi, Ti vagytok világnak vonzó szívárványi.

Huszonegy éves koromban már tudtam, hogy minden gyönyörködés izgalom, és az izgalom következtében mámor. A szem gyönyörködése a szemidegek izgalma. A szép táj, a szép festmény, a szép épület, semmi...

Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek Próbáltam súgni, szájon és fülön, Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek, Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács! Hollószárnyaival lebegett a zordon Enyészet, S pusztitó erejét rád viharozta dühe…