Emlékszem kölyökkorom örökös hurcolkodásaira... Mindig korán reggel állt meg a stráfkocsi a ház előtt. A bútorok alól előkerültek az elgurult fillérek, láthatóvá váltak az egérlyukak. Az ijedt, idegen szobában a napsugárban leszálló porszemekre is emlékszem. A macskát előző este minden alkalommal befogtuk...