Adler becsukta a szemét, s lelki szemei előtt hömpölygött a végtelen víz. Ó, hogy zakatol ilyenkor az ember szíve! S fülében csengett a tenger hangja! Csillogó aranymakrélák, rajokba verődött dorádók úsztak el mellette. A hajótesthez elülső hátuszonyaikból kifejlődött korongjaikkal remorák tapadtak, és messzire vitették magukat.
