Borító: II. Priusz emlékiratai

II. Priusz emlékiratai

Szerző(k): Kerekes Tamás

Kiadó: Magánkiadás

200 Ft


Leírás

Az ambulancián elmondva Huxley közölte, hogy egy szép májusi nap bevett egy fél pohár vízben feloldva négytized gramm meszkalint, majd leült és várta az eredményt. Elmondása szerint problémát okozott számára, hogy valaha is el tud-e látogatni olyan világokba, ahol Swedenborg vagy Johann Sebastian Bach otthon voltak, mint az is, hogy sohasem fogja megtudni, milyen érzés Sir John Falstaffnak vagy Joe Louisnak lenni. Beszámolója szerint a drog bevétele után fél órával aranfények lassú táncára lett figyelmes. Kevéssel később fényes, folytonosan változó, vibráló mintájú energia-csomópontokból pazar, vöröslő felületek kezdtek hömpölyögni és terjeszkedni. A látomások sem antropomorfak, sem ijesztőek nem voltak. Elmondása szerint azt látta, amit Ádám látott teremtésének hajnalán, a puszta lét pillanatról pillanatra változó csodáját. Eltekintve attól, hogy mindez egy rózsacsokor láttán bontakozott ki benne / a rózsa, az rózsa, az rózsa / e. cummings /, a páciens beszámolója valahol Heidegger létfelejtése után, de Wittgenstein Filozófiai vizsgálódásának analitikus episztemológiája előtt helyezkedett el, önmagában alacsony flustratios tolerantiára valamint maniace depressív talajon kifejlődött megalomán doxasmára utal. Szintén a wittgensteini nyelvfilozófia pszichiátriai kórképeket megelőző hatására utal a páciens ama kijelentése, hogy első ízben értette meg nem verbális módon afények lassú táncára lett figyelmes. Kevéssel később fényes, folytonosan változó, vibráló mintájú energia-csomópontokból pazar, vöröslő felületek kezdtek hömpölyögni és terjeszkedni. A látomások sem antropomorfak, sem ijesztőek nem voltak. Elmondása szerint azt látta, amit Ádám látott teremtésének hajnalán, a puszta lét pillanatról pillanatra változó csodáját. Eltekintve attól, hogy mindez egy rózsacsokor láttán bontakozott ki benne / a rózsa, az rózsa, az rózsa / e. cummings /, a páciens beszámolója valahol Heidegger létfelejtése után, de Wittgenstein Filozófiai vizsgálódásának analitikus episztemológiája előtt helyezkedett el, önmagában alacsony flustratios tolerantiára valamint maniace depressív talajon kifejlődött megalomán doxasmára utal.