A Lehull a lepel az ifjú költő szerelmes versei mellett olyan további kincseket is rejt, mint a balladisztikus anya-vers, vagy a nagymama-emlék – de szinte minden versben ott a nő. Az idősebb, a fiatalabb, a reggel kontaktlencsével kezdő, az este a párjához siető, a hajnalig borozó és az egyéjszakás lélekkaland. De ott van a kötetben az ókor, a mese, a játék is. A versekben keveredik az antik forma és nyelvezet a modern témával, és mégsem káosz lesz az eredmény, hanem élvezetes és igényes versek. (Domanits András László)
