Az angol praerafaelita mesterek nem engedték meg tanítványaiknak, hogy antik mestereket másoljanak, hanem a tanítványnak először a maga körül lévő világot kellett a saját szemével nézni, hogy az önmagából való tökéletesedés útján jusson el a klasszikusok szeretetéhez, nem utánzásához. Ez az elv az angol irodalomban is érvényesült.