A kőfalon túl ismeretlen nagy kert feküdt, amelynek irányából - leginkább elhagyott nyári délutánokon - kinyújtott, magános kiáltást hallottunk, máskor meg furcsa bánattal énekelt valaki... Szomorúan figyelgettünk arrafelé, különösen ha kakas-szó hallatszott a fák alól. Egyébként is bánatjellege volt mindennek a tájon.
