Hasonló termékek
Leírás
"Sok-sok évvel ezelőtti történetet idézek fel ebben a könyvben, melyet személyesen élhettem át. Írásom töredékes lehet, mert néhány részletet emlékezetből kell, hogy felidézzek. Sok dokumentum a rendelkezésemre áll, melyeket gondosan megőriztem az évtizedek alatt, de bizony egyes darabok elvesztek. Ezért tehát ez a visszaemlékezés nem lesz teljesen összeszedett, bizonyos értelemben hiányos…
A fényképeket viszont sikerült gondosan megőriznem. A magnóra rögzített interjúk legnagyobb része szintén megmaradt, melyeket felhasználhattam, és a párbeszédeket gondosan lejegyeztem. Különös érzés volt a régi hangfelvételeket újra meghallgatni, az érzések ismét megtöltötték lelkemet, és átélhettem azokat a különös jelenségeket, melyek meghatározták egész életemet.
Sokszor nehéz eldönteni, hogy hol a határ a valóság és a fantázia között. Attól a pillanattól kezdve, hogy megszületett az írás, az ember azon mereng, hogy hol lehet a valódi választóvonal a valóság és a képzelet között. A legmodernebb kutatások sem adtak erre a kérdésre egyértelmű választ, de az biztos, hogy a megtörtént múltbéli események igenis a valóság talajából fakadnak.
Hogy mi késztet arra, hogy a rendelkezésemre álló információkat a nagyközönséggel is megosszam? Az idő előrehaladtával az ember vagy bölcsebb lesz, vagy egyre inkább hagyja, hogy az események vegyék át felette az irányítást. Az én esetemben azonban egy harmadik tényező, nevezetesen a kényszer vezetett rá arra, hogy emlékeimet és a birtokomban lévő információkat megosszam a nagyközönséggel. Az ember ha átlép egy bizonyos életkort, már nem biztos, hogy lehetősége lesz még egyszer arra, hogy ilyen módon könnyítsen a lelkiismeretén. Tekintve, hogy életem utolsó szakaszába léptem, úgy érzem, itt az ideje annak, hogy meglépjem azt, amit korábban nem mertem.
Titkolózásomnak egyébként alapos oka volt.
A kormány alkalmazásában álltam hosszabb ideig, egy olyan területen, ahol a titoktartás munkánk alapját képezte. A Szovjetunió akkori tudományos életében bizony sok olyan részlet akadt, melyek a kíváncsi nagyközönség előtt gondosan rejtve volt. Titoktartási kötelezettségünk bizony mérföldekkel többet jelentett, mint nyugaton. Nem egyszerűen arról volt szó, hogy egzisztenciánkat veszíthettük el, abban az esetben, ha nem tartottuk be a játékszabályokat. Voltak kollégáim, akik nagyon gyanús körülmények között távoztak az élők sorából. Egyértelmű bizonyíték persze nem volt – nem is kereshettünk – csak furcsa halálesetek figyelmeztettek bennünket arról, hogy bizony jó lesz a játékszabályokat betartani. Aki nem volt teljesen lojális a rendszer irányába, az mindenét elvesztette, és a szájak zárva maradtak. Senki nem kérdezett semmit, hiszen – ahogy annak idején tréfásan egymás között megjegyeztük – a bátorság mindig addig tartott, amíg meg nem látta az ember a lövészárkot. Lövészárok persze nem volt, ehelyett viszont megtapasztalhattuk az akkori rendszer mindenre kiterjedő figyelmét."
