Leírás
Amarillisz úr szürke gyapjúpulóverében az ablak előtt álldogált. Nem csak azért, mert a radiátor ezen a reggeli órán innen árasztotta kellemes melegét, hanem azért is, mert az utcát figyelte. Elsején mindig valami furcsa izgalom fogta el. Talán azért, mert a postást várta a nyugdíjával. Végigsimított ősz borostás állán, s arra gondolt, hogy indulnia kellene borotválkozni. Aztán elhessegette ezt a gondolatot, hiszen minek is menne borotválkozni? Felesége már több mint egy éve itt hagyta egyedül. Szomorúság fogta el. Nem nézett hátra, de szinte érezte, ahogy a kedves arc rátekint a háta mögül, a szekrényen elhelyezett, bekeretezett képről. Senkije nem maradt, aki szerette volna.
