Beethoven

Amikor véget ér a kilencedik szimfónia, az örömittas közönség mindig ovációval reagál. Ez így volt 1824. május 7-én is, és ma sincs másképp. Ez a Beethoven által gondosan kifundált dramaturgiának az eredménye, amelynek egyik legfontosabb eleme a finálé rendkívül önkényes kezdete.Az ember hallja, ahogy nőttön-nő a lelkesedés és amikor „az egész világ csókját” skandálják – már mondatok szinte nem is,csak szavak hangzanak el –, mindenkit magával ragad az összetartozás érzése és a földi boldogság, és mindenki lerázza magáróla félelem, a kényszer és a demagógia láncait. Ez a lelkileg megkínzott ember, akinek életében nem sok örömteli pillanat adatott meg, így tette ki a felkiáltójelet a magány felett aratott győzelmet hirdető filozófiai és zenei kiáltvány végére. Megrázóan tragikus,hogy még azt sem vette észre, milyen óriási sikert aratott vele. Jan Caeyers karmester, zenetudós, és remek elbeszélő, aki Beethoven egy olyan életrajzát beszéli el nekünk, amely beavat az élettörténet titkaiba is.

Beethoven életrajza széles olvasóközönség számára tartogat kultúrtörténeti és zenetörténeti izgalmakat.