Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában

Leírás

Lé­nárd Sán­dor (1910-1972) orvos és köl­tő-író Ma­gyar­or­szá­gon szü­le­tett, Auszt­ri­á­ban ne­vel­ke­dett, elő­ször Olasz­or­szág­ba, majd Bra­zí­li­á­ba me­ne­kült. Bra­zí­li­á­ban azzal lett híres, hogy - Bach éle­tét és ze­né­jét vá­laszt­va té­má­nak - meg­nyer­te a te­le­ví­zió mű­velt­sé­gi ve­tél­ke­dő­jét; a nagy­vi­lág­ban azzal, hogy la­tin­ra for­dí­tot­ta a Mi­ci­mac­kót, a ma­gyar ol­va­sók szá­má­ra pedig a Völgy a világ végén című köny­vé­vel vált is­mert­té. Lé­nárd ugyan­ak­kor a nyel­vek sze­rel­me­se és ki­ma­gas­ló mű­ve­lő­je is volt. Ez a kötet el­ső­sor­ban erről az ol­da­lá­ról kí­ván­ja be­mu­tat­ni, olyan szer­ző­ként, aki le­nyű­gö­ző ma­ga­biz­tos­ság­gal ka­la­u­zol­ja a kí­ván­csi ér­dek­lő­dőt a nyel­vek bá­be­li tor­nyá­ban. A ma­gyar nyelv­ben va­la­me­lyest min­dig el­szi­ge­tel­ten ne­künk kü­lö­nö­sen fon­tos, hogy is­mer­ked­jünk az ide­gen nyel­vek ta­nu­lá­sá­nak és hasz­ná­la­tá­nak szép­sé­gé­vel és iz­gal­má­val. Ennek be­mu­ta­tá­sá­ra kevés szer­ző lehet al­kal­ma­sabb, mint a tol­mács, for­dí­tó, po­lig­lott mű­vész és gon­dol­ko­dó Lé­nárd Sán­dor.