Leírás
Mintha lassan elvonulna Minden, ami nyár volt, Összedúlva, csomagolva Jól megszokott tábort. Parton hagyott felejtések, Emlékképek árnya, Tóba fulladt tévedések Sors csapkodta szárnya… Oly egyszerű messze menni, Ezernyi út kérlel, Maradni és megpihenni, Vállrántás miérttel… Titkait a nádas most már Senkinek sem súgja, Felhőtollas lélekmadár Álmaim rikoltja…
