Pongrácz Miksa Töredékeim című verseskötete egy munkában, szerelemben, gyászban és kételyekben edződött lélek vallomása. A versek beszélője egyszerre munkás és költő: nappal szerszámot fog, este tollat, s abból épít otthont magának, ami másnak seb, hiány vagy kimondatlan szó.
A kötet ciklusai a gyermeki szabadság emlékétől a szenvedély vadászatán, a múzsákon és elveszett szerelmeken át vezetnek az édesanya hiányáig, a hazáért érzett dühig és a lassan sorvadó világ látleletéig. Mégsem pusztán fájdalmas könyv ez: a sorok mélyén makacs remény dolgozik, az a hit, hogy amíg az ember írni, szeretni és kérdezni tud, addig nem veszett el egészen.
A Töredékeim nyers, személyes és indulatoktól izzó lírai út: egy ember darabokra tört, mégis tovább dobogó szívének lenyomata.
