Alekszandr Szergejevics Puskin

Alekszandr Szergejevics Puskin
Alekszandr Szergejevics Puskin oroszul: Александр Сергеевич Пушкин (Moszkva, 1799. június 6. (orosz naptár szerint: május 26.) – Szentpétervár, 1837. február 10. (január 29.)) orosz költő, író, drámaíró, az orosz irodalom fejlődésének meghatározó alakja, aki mindhárom műnemben maradandó alkotásokat hozott létre. A modern orosz irodalmi nyelv megteremtője.IfjúságaEreiben anyai dédapja, Abram Petrovics Hannibal Nagy Péter cár abbesszín tisztje révén (ki tábornoki rangig jutott) afrikai vér is csörgedezett. Erről szól Puskin Nagy Péter szerecsene című elbeszélése.[1]1811-től a Pétervár közelében fekvő Carszkoje szelo-i líceum növendékeként mutatta meg először tehetségét. 1817-ben elvégezte a jóhírű gimnáziumot. Még ugyanebben az évben belépett a Zöld lámpa nevű irodalmi társaság tagjainak sorába, mely kapcsolatot tartott a dekabristákkal. Kitiltották az egyetemről, de ekkor már megalapozott költői hírneve volt. Mivel egymásutánban születtek lázító hangú költeményei, a cár 1820-ban száműzte.SzáműzetésbenElőször Kisinyovba került, majd Odesszába, a Krím-félszigetre. A száműzetés ideje alatt bejárta a félszigetet és a Kaukázust. Úti élményei megjelennek a Kaukázusi fogoly és a Bahcsiszeráji szökőkút című műveiben.1824-ben visszatérhetett Oroszországba, de anyja Pszkov környékén fekvő mihajlovszkojei birtokát nem hagyhatta el.Moszkva és SzentpétervárMoszkvába illetve Szentpétervárra csak 1826-ban juthatott vissza, mikor az újonnan trónra lépett cár, I. Miklós udvarába rendelte. Visszatérte után műveit – megjelenésük előtt – személyesen az uralkodó cenzúrázta.1830-ban bolgyínói birtokukon tartózkodott és rendkívül termékeny alkotói esztendőt hagyhatott maga után. Még ugyanebben az évben feleségül vette Moszkva kiemelkedő szépségét, a 18 esztendős Natalja Nyikolajevna Goncsarovát, s Péterváron telepedtek le. Négy gyermekük született, két fiú s két leány (Marija Alekszandrovna, Alekszandr Alekszandrovics, Grigorij Alekszandrovics és Natalja Alekszandrovna). A költőt állami szolgálatra kötelezték.1831-ben megismerkedett Gogollal, akivel haláláig jó kapcsolatot tartott fenn.1833-34-ben ismét a bolgyínói birtokon élt. 1834-ben, hogy becsvágyó feleségének igényeit ki tudja elégíteni, udvari állást vállalt, de csak a legalacsonyabb udvari címet (kamarás-apród) kapta meg.Halála1837-ben, egy affért követően, felesége jó hírének megvédése céljából párbajozott az őt provokáló emigráns Georges Charles d'Anthès francia kalandorral. A párbajban súlyosan megsebesült és a párbajt követő második napon sérüléseibe belehalt.Lermontov a költő halála című versében örökítette meg Puskin emlékét:Meghalt a költő! Tisztaságarabját gonosz szó fente bebosszús szívét golyó találta,aláhorgadt nemes feje!…S mert alantas sértés, gyalázatnagy lelkén nem száradhatott,mint annyiszor már, maga lázadta világ ellen – s most halott!… (részlet, ford. Lator László)
| 1 - 1 |
Mozaik
Részletes
Ár szerinti rendezés
ABC szerinti rendezés
1  ekönyv