Ambrus Zoltán

Ambrus Zoltán
Középiskoláit 1869 és 1877 között Nagykárolyban, majd Budapesten végezte. 1877 és 1881 között jogot végzett a budapesti egyetemen. De az irodalom jobban vonzotta, mint a jogtudomány, így már 1885-1886-ban a párizsi Collége de France-ban és a Sorbonne-on francia nyelvtörténeti és irodalmi előadásokat hallgatott. Hazatérve A Hét munkatársa lett. Írásokat közölt a Borsszem Jankóban is. 1900-tól az Új Magyar Szemle című lapot szerkesztette, és Voinovich Gézával a Klasszikus Regénytárt. (1917 és 1922 között a Nemzeti Színház igazgatója volt.

Ambrus Zoltán író sírja Budapesten, Kerepesi temető: 46-1-93. Beck Ö. Fülöp műve.

Tagja volt a Kisfaludy és a Petőfi Társaságnak. A századforduló magyar prózájának egyik kiemelkedő művelője, Gustave Flaubert, Guy de Maupassant, Anatole France követője volt. Finom lélektani megfigyeléseivel az új magyar színikritika megteremtője. A francia realista próza kitűnő fordítója és méltatója. A Nyugat (folyóirat) alapítói közé tartozott.

Egyike az első íróinknak, akiknél a modern nagyvárosi lét jelenik meg. Önéletrajzi ihletésű nagyregénye, a Midás király (1891), amelyben a művészlét konfliktusait ábrázolja. A Giroflé és Girofla c. regénye (1901) a dzsentri életforma hanyatlását rajzolja meg.

Művei (regények és novellák) mintegy tizenhat kötetet tesznek ki. Egyéni hangvételű színikritikái, és a realista francia prózából készített fordításai is megőrizték nevét.

Ambrus korának egyik legnagyobb tekintélyű, igen művelt, sikeres irodalmára volt.

( Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ambrus_Zoltán_(író) )
| 1 - 3 |
Mozaik
Részletes
Ár szerinti rendezés
ABC szerinti rendezés
3  ekönyv