Bajza József

Bajza művelt kisnemesi családban született 1804-ben. Tanulmányait Gyöngyösön kezdte a ferencrendiek gimnáziumában, majd Pesten a piaristáknál 1818–'22 között bölcsészetet, 1822–'23-ban jogot hallgatott, ám már az egyetemen jobban izgatta az esztétika, filozófia, irodalom, mint a törvénykönyvek. 1824-ben végzett Pozsonyban. 1828-ban tett ügyvédi esküt.

Az egyetemi évek alatt kötött életre szóló barátságot Toldy Ferenccel, aki felfedezte benne a tehetséges költőt, s beajánlotta Kisfaludy Károlyhoz, aki a magyar romantikát később megteremtő tehetséges fiatalokat gyűjtötte maga köré. 1831-ben elindította a Kritikai Lapok című folyóiratot, majd 1837-ben Vörösmarty Mihállyal és Toldy Ferenccel közösen az Athenaeum folyóiratot, ahol már rendszeresen jelentkezik kritikáival. Bár költőnek indult, maradandót kritikáival és tanulmányaival alkotott.

1823-tól egy évet töltött Pozsonyban, 1829-től pedig Pesten, a német színházban ismerkedett a teátrumok világával, gyűjtötte színházi élményeit. Első programját, mely a színpadi romantika tárgyában jelent meg, Dramaturgiai és logikai leckék, magyar színházbírálók számára című tanulmányában tette közzé 1836-ban. 1837–1838-ban a Pesti Magyar Színház igazgatójaként – mely a városban az első, az országban a negyedik magyar játéknyelvű színházként nyílt meg – kidolgozta a színház működési szabályzatát.

Az újonnan megnyílt színház műsorarányainak kérdéséről 1837-ben vita robbant ki, melynek következtében 1838-ban lemondott igazgatói pozíciójáról. Bajza az Athenaeum folyóirat köré csoportosult liberálisokkal és a drámai színészekkel egyetemben attól tartott, hogy az Erkel Ferenc által erősen támogatott operaművek túlsúlya a magyar dráma ügyére káros hatással lesz.

A kor másik nagy vitája, a német és a francia romantika képviselői közt zajlott; Bajza felismerve a francia romantika demokratikus szellemét, Victor Hugo népszerűsítésével küzdött a magyar romantika megteremtéséért. Bajza irodalmi- és színikritikáival, vitáival sokat tett a modern irodalmi élet viszonyainak tisztázásáért, illetve kritikáival a kemény, polemikus hangú bírálat megteremtőjévé vált. Mindemellett aktív színházi ember is, 1847–48-ban a Nemzeti Színház aligazgatója, korábban a teátrum drámabíráló bizottságának a tagja volt.

Bajza ugyanakkor politikus alkat is volt, Kossuth híve. Az 1840-es évek közepén visszavonult az irodalmi és színházi kérdések vitatásától, minden idejét a politikai publicisztikának szentelte. 1848-hoz közeledve Bajza egyre cselekvőbbé vált, főszerkesztője lett a Kossuth Hírlapja című forradalmi napilapnak. Hivatalt ugyan nem vállalt a szabadságharc idején, tollával azonban harcolt. A bukás után menekülnie, bujkálnia kellett, közvetlen életveszélyben volt Vörösmartyval együtt. 1851-ben Haynau bukását követően szabadon visszatérhetett ugyan Pestre, ám az évekig tartó üldöztetés megterhelte: elborult az elméje, s bár néha ugyan kitisztult, mégis 1858-ban bekövetkező haláláig jórészt már szellemi sötétségben élt.

( Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bajza_József_(költő) )