Czakó Zsigmond

Czakó Zsigmond (sepsiszentgyörgyi) (Dés, 1820. június 20. – Pest, 1847. december 14.) színész, drámaíró.Czakó János birtokos nemes, királyi perceptor és lászlófalvai Velics Katalin fia volt. Szülei úri nevelésben részesítették; iskoláit Kolozsvárt és Nagyenyeden végezte; innét azonban idő előtt távozott, állítólag mivel tanulótársával egy új vallás megalapítására szövetkezett, melynek alapelve természettudás lett volna, ami később Leona című drámájában is feltűnni látszott. Ezalatt apja, aki minden vagyonát alkímiai kisérletekre költötte, megbukott. 1840 februárjában, iskolai pályájának befejezte után Czakó Zsigmond színész lett. Először Páli Elek társulatánál működött, itt írta Chantrey család című első színművét, de sem ezt, sem Festő és vámpír című drámáját, melyet már mint a Nemzeti Színház kóristája írt, előadásra nem fogadták el. 1842-ben Pestre ment, itt alkalmazták a Nemzeti Színház énekkaránál csekély fizetéssel. Mikor a Kalmár és tengerész című színműve egyszerre a legjobb drámaírók sorába emelte, a karéneklés alól fölmentették, fizetését megjavították, és Ráday Gedeon országos főigazgató régibb elavult fordítások kijavításával bízta meg. Pályatársai is versenyezve iparkodtak kedvét éleszteni, jóakaróinak aláírásából gyűlt összeg árán drámáit kinyomatták és az egész jövedelmet gyámolítására szentelték.Az első siker után írt drámái (Leona és Könynyelműek, először adták a nemzeti színházban 1847. február 25.) azonban az előbbieknél jóval gyöngébbek voltak, a közönség hidegebb, a kritika szigorúbb lett, ami a különben is beteg kedélyű fiatal költőt kétségbeejtette. Föltette magában, hogy oly művet fog alkotni, mely belbecs és nagyszerűség tekintetében minden eddigi dolgozatát fölülmúlja. Ily elhatározással irta meg utolsó történeti tárgyú színművét, a János lovagot. (Előadták a nemzeti színházban 1848. március 13.) Kész kéziratát nehány barátja előtt felolvasta, kik talán kissé túl szigorúan, de a meggyőződés őszinteségével lényeges hibákat ismertek föl benne s korántsem tarták azt oly kitűnőnek, mint maga a szerző. Ez oly leverőleg hatott reá, hogy a baráti körben nyilvánított szigorú birálat után nem sokára, s anélkül hogy műve előadatását bevárta volna, a Pesti Hirlap szerkesztőségében főbe lőtte magát.