Franz Kafka

Franz Kafka (Prága, 1883. július 3. – Kierling, 1924. június 3.) osztrák író, a 20. század egyik legkiemelkedőbb írója.„Én intenzíven magamba szívtam annak a kornak minden negatív elemét, amelyben éltem.”Műveit német nyelven írta. Kafka írásai híresek a pszichológiai és fizikai részletességről, a paradoxonok és abszurditások előfordulásáról, és a rémálmokba illően kínos helyzetek leírásairól. Leghíresebb novellái közé tartoznak Az átváltozás, Az éhezőművész, A fegyencgyarmaton, híres regényei pedig A per, Amerika (az eredetihez közelebb álló új fordítás címe Az elkallódott fiú) és A kastély.Kafka műveiben a szereplők gyakran találják szembe magukat lehetetlenül összetett helyzetekkel, és bár mindent elkövetnek, hogy úrrá legyenek a helyzeten, a rideg, személytelen világ, melyben élnek, ellehetetleníti kísérleteiket. A kastély című regényben például K.-t hivatalnokok és szabályok sora gátolja meg abban, hogy bejusson a kastélyba.Az, hogy keveri a részletes, valóságszerű leírásokat a bizarr, szürreális eseményekkel, Kafka stílusának egyik meghatározó eleme. A furcsa jelenségeket gyakran személytelen, tényszerű hangon közli, mely erősíti a történetekben jelenlévő érzelmi konfliktus hatását, mert a traumatikus eseményeket hétköznapivá minősíti, csak újabb láncszemmé a kegyetlen, logikátlan események sorában. Kafka írásai hatással voltak az argentin Jorge Luis Borgesre és a kolumbiai Gabriel García Márquezre, akiknek több műve tükrözi ezt a „hétköznapi lehetetlen” stílust.Néhány visszatérő motívum Kafka műveiben: abszurditás, átalakulás (fizikai és szellemi értelemben is), böjt és éhezés, bűntudat (gyakran bármilyen tényleges vagy logikusan elképzelhető ok nélkül), elidegenedés/elszigeteltség, értelmetlenség, formalitás (írói stílusban és a szereplők viselkedésében is), hiábavalóság, jelentéktelenség, labirintusok (a figyelemelterelő összetettség érzése), megérkezés hiánya (a szereplők gyakran indulnak útnak, de sosem érnek célba), művészi/konzumerista dinamika, kegyetlenség, kétség, sötét humor, szorongás, természet és technológia ellentéte, transzcendencia (nem feltétlenül spirituális értelemben, hanem mint menekülés a társadalom és a szellem korlátai közül), úr/szolga vagy domináns/alávetett dinamika, végtelenség.