Nem nagy erősségem magamról írni, bár szükségszerű. Így kezdem a kötelező formaságokkal: 1982-ben születtem Kecskeméten, azóta is itt élek és alkotok. Szegeden végeztem, mint jogász, így eredetileg ez lenne a szakmám, de már egyetem alatt is több időt szenteltem az írásnak, mint a tanulásnak.
Írói munkásságom kezdetei valahol a gyerekkor ködébe vesznek. Már akkor is szerettem történeteket kitalálni. Később azután papírra is vetettem őket. Persze azok akkor még nem sci-fik voltak. Első komolyabbnak mondható művemet és házasságomat az irodalommal 1996-ban kötöttem, amikor is megírtam életem első kisregényét, melynek azután folytatásai is születtek. Ezt követően azonban valamiért a novellára álltam át. Egyre másra születtek a korai művek, s természetesen a fióknak írtam. Közben 2000-ben az Írók Szakszervezete hirdetett egy pályázatot középiskolásoknak, ahová magyartanárnőm beküldte egyik művemet, történetesen egy sci-fi alkotást, mellyel rögtön 3. helyezést értem el. Akkor és ott azután valaki azt mondta „te csak sci-fit írjál”. Hát így kezdődött…
Az áttörésre 2004-ben került sor, amikor is első novelláskötetemet összeállítottam a legjobbnak ítélt műveimből, s megkerestem vele az Országos Széchenyi Könyvtár az idő tájt útjára induló Magyar Elektronikus Könyvtár részlegét. Ők szívesen fogadták a művet, mely az Ötödkor címet kapta. Ettől kezdve nem volt megállás, azóta is minden évben írok egy kötetet, melyben 5 novella kap helyt, s év elején megküldöm a MEK-nek. Jelenleg (2012) már 8 kötetem van.
Az íráson túl nagyon érdekel a csillagászat, így autodidakta módon képeztem magam. Egy időben a Kecskeméti Planetáriumban is tartottam többször előadásokat például csak néhányat kiemelve: SETI, csillagközi utazás, exobolygók.
A sikereken felbuzdulva szakkönyveket is kezdtem írni csillagászat témakörben. Jelenleg kettőt jegyzek, egy exobolygókról és egy Hubble űrtávcsőről szólót.
Illenék néhány szót szólni szépirodalmi munkásságomról is: igazából a szívemhez legközelebb a filozófiai sci-fi áll, megbolondítva egy kis krimi elemmel, ahol a főhősnek általában valami rejtvényt kell megoldania. Szereplőim meglehetősen sablonosak, ez néha zavaró lehet, de istenem, mindenkinek van egy fixa ideája. Az én főhőseim rendre olyanok amilyenek. Igazából 40 novella közül nem igazán szeretnék egyet sem kiemelni, hogy ezt-vagy azt föltétlen el kell olvasni. Mindegyik más, de ugyan akkor hasonló is. Az évek alatt egy meglehetősen egyedi és markáns írói stílust sikerült kifejlesztenem, mely mondhatni a védjegyemmé vált. Így biztosan akad olyan, aki ha már olvasott tőlem, s kezébe kerül egy másik, akkor bizton tudja mondani, na ezt a Garzó írta.
Novelláimat általában nem bonyolítom túl, viszonylag egyszerűek és letisztultak, valamely társadalmi-filozófiai-technológiai probléma köré csoportosulnak, ugyan akkor tele vannak elrejtett jelképekkel. Ha ezeket a kedves olvasó megfejti, akkor tudja igazán értékelni a művet. Mindig egy kicsit többről van szó, mint első olvasatra gondolnánk.
Mostanság itt Kecskeméten próbálunk még néhány hasonló gondolkodású srác és én valami írói életet szervezni, ami nem könnyű feladat tekintve, hogy Kecskemét nem az a nagy szellemi központ. A Kecskeméti Főiskolán volt 2011-ben egy meghívás, aminek eleget tettem, a Tanítóképzői Karon volt szíves Turai Kamil esztéta és főiskolai tanár az egyik órájára invitálni, ahol is elbeszélgethettem a hallgatókkal. Meglehetősen élvezetes volt.
Itt ismerkedtem össze azokkal, akikkel most a jövőt tervezzük.
Zárszóként annyit mondanék el, hogy nagyon szeretek írni, bár ez nyilvánvaló –gondolhatják sokan- de tényleg ez a helyzet. Én elsősorban a magam kedvéért írok. Van bennem valami belső feszültség, valami mondani való, amit ki kell írnom. Írásaim meglehetősen egyediek így azután, a legfontosabbnak azt tartom, hogy elégedett legyek vele. Ha ezen túl másnak is tetszik, akkor az már egyértelmű siker. Mostanában persze, amióta a nyilvánosság is képbe került, és már publikálok, természetesen nagyobb hangsúlyt kap, hogy mások is élvezettel olvassák a műveimet. Remélem sikerült elérnem ezt, hiszen igyekszem erre törekedni. Hogy sikerült-e azt az olvasók sokaságának kell eldöntenie…