Gyöngyösi István

Jómódú katolikus nemesi családból származott, gondos nevelésben és tudományos képzésben részesült. Szülei korán meghaltak, így magára maradva kénytelen volt gondoskodni saját megélhetéséről.

1653. január 4-én a rozsnyói tisztújítás alkalmával Gömör vármegye táblabírájának nevezték ki, 1658-ban pedig a füleki helyőrségnél lett segédbíró, id. gróf Koháry István főkapitánysága alatt. Ezen állásával nem volt megelégedve, fennmaradt levelében szűkös anyagi helyzetéről panaszkodik, s urától egy kis búzát kér segítség fejében.

1659-ben már nős volt – házasságkötésének pontos időpontja nem ismert – mert ekkor Gömör megye jegyzőkönyvében nemes Békényi Zsófia mint felesége van megemlítve. Első házassága nem volt különösebben szerencsés. Négy gyermeke született, ezek közül Gábor később királyi tanácsos és a szepesi kamara titkára lett.

Később Wesselényi Ferenc nádor mellé került titkárnak, s annak halála (1667) után is megmaradt posztján az özvegy úrnő mellett. Az udvari népség irigyen nézte Gyöngyösi felettébb kényelmes helyzetét, különböző koholt vádakkal rávette az özvegyet – Széchy Máriát – hogy távolítsa el az udvarából. Gyöngyösit 1668 elején balogvári kapitánynak nevezték ki, s hűséges szolgálata jutalmául megkapta Babaluska falut is.

Később Széchy Mária kiengesztelődött, és visszafogadta udvarába. Úrnője azonban állandóan gyanú alatt volt titkos lengyelországi összeköttetései miatt (Gyöngyösi az ő megbízásából 1668-ban valóban járt Lengyelországban a Lubomirszky hercegeknél, azonban peres ügyek miatt), a vizsgálat során azonban elsősorban belső emberére, Gyöngyösire terelődött a gyanú. Azzal vádolták, hogy ő is be volt avatva a Wesselényi-féle összeesküvésbe, vagy legalábbis tudomása volt róla: emiatt elfogták és Fülek várában bebörtönözték.

Gyöngyösi ártatlan volt, 1670. november 11-én fogolytársaival kérelmet intézett a királyhoz, melynek következtében jótállás mellett kiszabadult. Azonnal Bécsbe utazott, hogy Széchy Mária kiszabadítása ügyében az udvari főhatóságoknál közreműködjön. Úrnője 1670 decemberében nyerte vissza szabadságát. Az özvegy nádornétól 1674-ben vált meg végleg, és Krasznahorkaváraljára költözött. Kezdetben ügyvédkedett, később Gömör vármegye táblabírájaként dolgozott. Előbb élelmezési ügyekben járt el, ezután pedig a soproni országgyűlésen képviselte a megyét. Az 1683-ban Thököly Imre által hirdetett felső-magyarországi gyűlésre megyéje ismét őt küldte képviselőjéül. 1685. január 22-én Caraffánál járt, október 31-én pedig a katonai számoló bizottság tagja lett. 1686. november 22-én megválasztották alispánnak. 1687. szeptember 17-én a megyének a pozsonyi országgyűlésen való képviseletével bízták meg. Ekkor már olyan nagy népszerűségre tett szert, hogy az alispáni állással több ízben kitüntették. Csak hét évi szolgálat után, 1693-ban válhatott meg a méltóságtól, ekkor is csupán idős korára való tekintettel.

Gyöngyösi ezután nyugalomba vonult, hogy csak a költészetnek éljen. 1695-ben jelen volt a Pelsőcön tartott tisztújításon. 1700. október 4-én ismét megválasztották alispánnak, mely tisztséget haláláig betöltötte.

Költészetét leginkább Ovidius tanulmányozása befolyásolta, Kovásznai Sándor egyenesen magyar Ovidiusnak nevezi.

( Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gyöngyösi_István )