Kardos László

Kardos László
Kardos László (Debrecen, 1898. augusztus 17. – Budapest, 1987. február 2.) József Attila- és Kossuth-díjas irodalomtörténész, kritikus, műfordító, az irodalomtudomány kandidátusa (1952) és doktora (1955), a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1958), majd rendes (1967) tagja. Irodalomtörténeti munkássága a 20. századi magyar irodalom kutatása terén jelentős, kiemelkedő fontosságúak Tóth Árpáddal kapcsolatos tanulmányai és a költő életművének általa előkészített kritikai kiadása. Műfordítói tevékenysége egyaránt kiterjedt antik és újkori európai szerzők drámai, prózai és lírai műveinek átültetésére. Pándi Pál (1926–1987) irodalomtörténész apja.Debrecenben végezte középiskoláit, s felsőfokú tanulmányait is szülővárosa egyetemén kezdte meg. 1918–1919-ben a baloldali szellemiségű debreceni lap, A Hírlap szerkesztőségéhez tartozott, ezért a Tanácsköztársaságot követően átmenetileg kizárták a tanintézményből. Végül tanári és bölcsészdoktori oklevelét 1922-ben szerezte meg. 1922-től 1944-ig a Debreceni Zsidó Gimnáziumban tanított, ezt követően munkaszolgálatra hurcolták el Orosházára, majd az ukrán frontra. Hazatérését követően, 1945-től a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban vállalt tisztséget, előbb tanácsosi, majd titkári minőségben, 1947–1949-ben pedig minisztériumi osztályfőnökként dolgozott. 1950-ben kinevezést kapott a budapesti egyetemre, ahol 1953-tól a világirodalmi tanszék tanszékvezető egyetemi tanára volt. Ezzel egyidejűleg, rövid fennállása idején irányította az újságírási tanszék munkáját is.Irodalomtörténeti kutatásai középpontjában a 20. századi magyar és világirodalom állt, behatóan vizsgálta és elemezte Tóth Árpád, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Márai Sándor, Gelléri Andor Endre és mások életművét. Közreműködött több magyar szerző műveinek gyűjteményes kiadásában, nevéhez fűződik az 1964 és 1973 között öt kötetben megjelent, Tóth Árpád összes műveit tartalmazó kritikai kiadás szöveggondozása. Szerkesztőként hozzájárult számos világirodalmi, héber, orosz stb. antológia és elbeszélésgyűjtemény megjelentetéséhez, kísérő tanulmányokat írt több külföldi szerző művének magyar nyelvű kiadásához. Foglalkozott irodalom- és verselméleti kérdésekkel is, akadémiai székfoglalói is e tárgykörökben hangzottak el (A rímről, 1959; A világirodalom fogalma és problematikája, 1968).Műfordítóként antik görög és római auktorok (Szophoklész, Catullus stb.), valamint angol (Shakespeare, Blake, Barrett Browning), amerikai (Poe, Whitman), német (Goethe, Hölderlin, Kleist, Heine, George, Hofmannsthal), francia (Hugo, Zola, Rimbaud, Aragon), orosz (Gribojedov, Puskin, Lermontov, Majakovszkij, Tyihonov, Tvardovszkij), lengyel (Słowacki), szlovák (Hviezdoslav), héber (Bialik), román (Petrescu) és bolgár (Vapcarov) szerzők prózai műveit és verseit ültette át magyarra, ezenkívül foglalkozott a műfordítás elméleti és módszertani kérdéseivel is.1973-tól szerkesztőbizottsági elnöke volt az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent, A Szovjet Irodalom Könyvtára című sorozatnak. A két világháború között rendszeresen jelentek meg írásai – esszéi és műbírálatai – a Nyugatban, 1959-től 1974-ig a Nagyvilág című irodalmi folyóirat főszerkesztője, 1974-től haláláig szerkesztőbizottsági elnöke volt.
| 1 - 1 |
Mozaik
Részletes
Ár szerinti rendezés
ABC szerinti rendezés
1  ekönyv