Kenyeres Imre és Kenyeres Ágnes fia, mindkét szülő irodalommal foglalkozott. Felsőfokú tanulmányokat az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-angol szakán folytatott. A magyar szakon Bóka László figyelt fel tehetségére. 1962-ben vette kézhez középiskolai tanári diplomáját. A Kossuth Kiadó szerkesztőségében dolgozott két évig (1962-64). 1964-ben bekerült az MTA Irodalomtudományi Intézetébe munkatársnak. 1967-71 közt az intézetben szerkesztett Kritika című hetilap szerkesztőségének tagja. 1972-74 közt az intézet értéktudományi csoportját vezette, 1974-81-ig az intézet tudományos titkáraként működött. 1975-től szerkesztette a Látóhatár c. folyóiratot annak megszűnéséig, 1992-ig.
1981-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemre ment 20. századi magyar irodalmat tanítani a XX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékre docensi beosztásba. 1986-ban védte meg doktori disszertációját, az irodalom- és a kultúra tudomány MTA doktora címet nyerte el. 1988-ban nevezték ki egyetemi tanárnak. 1999-től Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült. Az ELTE BTK Magyar Irodalomtörténeti Intézetének igazgatója (1992-2004). A Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszék vezetője (1994-2004). Az ELTE Doktori Iskolában 50 hallgató témavezetését vállalta, közülük 2011-ig 21 fő érte el a PhD fokozatot.
2004-ben, 65. születésnapja alkalmából emlékkönyvet adtak ki tiszteletére pályatársai és író barátai (Rónay László, Tarján Tamás, Weöres Sándor, Lator László, Juhász Ferenc, Hubay Miklós, Esterházy Péter, Tandori Dezső, Schein Gábor, L. Simon László). A kötet végén 2004-ig közreadott irodalmi munkáinak bibliográfiáját közlik, amelyet Buda Attila állított össze.