1944-ben született Budapesten, magyar-pszichológia szakon végzett az ELTE-n. Különféle egyetemen tanított, újságíró-szerkesztő volt, regényeket, novellákat,esszéket, rádiójátékokat írt. 1988-tól a Liget, 2008-tól a Szitakötő szerkesztője.
Az író soha, semmilyen korban nem tudta igazán befolyásolni – nemcsak az emberiség, a nemzet – még szűkebb környezete életét sem, az irodalom valamelyest mindig is csinos cafrang volt, a művész meg szenvedhetett a tehetetlenségtől, a megtorlástól, krisztusi ostorával, fáklyájával s egyéb eszközével köznevetség tárgya lehetett, de mintha nagyzolása és bohócmimikája, minden felemás szerep mégiscsak alkalmas lett volna, hogy normákat és arányokat őrizzen. A mai divatos író hajlamos a szabadságra meg a demokráciára hivatkozva hárítani: kicsoda ő, hogy bárkinek normát és arányt ’mutasson’. Író, mondanám szelíden, csöndes konoksággal. Író, akinek nincsen misztikus küldetéstudata, nem prédikátor, még csak nem is ’igazságterjesztő’, de a szokásosnál nagyobb a képzelőereje-kényszere, és tudja, hogy szabadság csak erős kötődésekkel együtt létezik.