Nathaniel Hawthorne
Régi, törzsökös puritán családból származott. Egyik őse, John Hathorne (1641-1717) az 1692-es salemi boszorkányperek egyik bírája volt. Apja, a tengerészkapitány, 1808-ban halt meg Holland-Guyanában, családját szűkös anyagi körülmények közt hagyva hátra. Hawthorne anyjával és két nővérével Salemben és a Maine állambeli Raymondban nevelkedett. 1821 és 1825 között a Brunswick-i Bowdoin College-ban tanult, itt kötött barátságot a költő Longfellow-val, Franklin Pierce-szel, a későbbi elnökkel, és Horatio Bridge-dzsel. Iskolái elvégzése után elhatározta, hogy író lesz; anyjával élt salemi házukban, és történetek írásába kezdett. 1828-ban Fanshawe címmel egy regényt publikált, melyet azonban rövidesen megtagadott, a fellelhető példányokat összevásárolta és elégette. Első ""igazi"" kötetét folyóiratokban már publikált novelláiból állította össze, és először 1837-ben, majd az anyagot kétszeresére bővítve 1842-ben adta ki. 1839-ben eljegyezte Sophia Peabodyt, de házasságukra – anyagi nehézségek miatt – csak 1842-ben került sor. E két dátum között rövid ideig a Brook Farm nevű kísérleti jellegű, transzcendentalista kommunában élt, és a bostoni vámházban is dolgozott. Házassága után Concordba költözött, ahol megismerkedett Emersonnal és Thoreau-val. 1846-ban újabb novelláskötetet adott ki, amellyel elnyerte Herman Melville barátságát. 1846 és 1849 között a salemi vámházban dolgozott, mint mázsamester. A sikert 1850-ben megjelent első regénye, A skarlát betű hozta meg. Ettől fogva jómódban élt, és egymás után adta ki újabb könyveit. Három gyermeke született. 1853-ban Pierce elnök konzulnak nevezte ki Liverpoolba. Ekkor családjával Angliába utazott, és ott élt egészen 1857-ig, amikor lemondott posztjáról, és három évre Olaszországba költözött. 1860-ban tért haza végleg Amerikába. Utolsó éveiben tehetségébe és műveinek értékébe vetett hite megrendült, és alkotóereje lassan elapadt. Ebből az időből csupán töredékek maradtak utána.
( Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nathaniel_Hawthorne )