Obernyik Károly

Obernyik Károly (Kömlőd, 1814. október 22. – Pest, 1855. augusztus 17.) író, a magyar társadalmi dráma egyik megteremtője, Petőfi Sándor barátja, a Tizek Társaságának tagja.A debreceni kollégium diákja, majd 1837-től Csekén Kölcsey Ferenc unokaöccsének, Kölcsey Kálmánnak volt a nevelője. Kölcsey ébresztette fel érdeklődését az írás iránt is. Az 1840-es évek elején Pestre érkezett, ahol 1841-ben ügyvédi diplomát kapott. Kiterjedt irodalmi kapcsolatokkal rendelkezett. Megismerkedett Czuczor Gergellyel, Vahot Imrével, Petőfivel. A megalakuló Tízek Társaságának tagja lett. 1843-ban a Főúr és pór című társadalmi drámája keltette fel az akadémia figyelmét, melyért jutalomban részesítették. Mivel az 1848. március 15-ei események tevékeny előkészítőjeként ismerték nevét, a következő esztendőben Csekére költözött át. 1850-ben aztán ismét Pestre ment, ahol a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának jegyzője lett. 1851-től haláláig a kecskeméti református kollégium tanáraként dolgozott. 1855. augusztus 17. halt meg kolerában, Pesten, a Rókus-kórházban, ahová Kecskemétről, ugyancsak a kolera elől menekült; augusztus 19-én temették el.