Rényi Alfréd

Rényi Alfréd
Rényi Alfréd (Budapest, 1921. március 20. – Budapest, 1970. február 1.) magyar matematikus, akadémikus.
A budapesti egyetemen Fejér Lipót tanítványa volt, majd a II. világháború után a szegedi egyetemen Riesz Frigyesnél doktorált. Kandidátusiját 1947-ben Moszkvában szerezte.
1949-től a debreceni tudományegyetem professzora lett. 1950-ben ő hozta létre a Magyar Tudományos Akadémia gyorsan világhírűvé vált Alkalmazott Matematikai Intézetét, amelynek haláláig igazgatója volt. 1952-től az ELTE valószínűség-számítási tanszékét is vezette.
1949-től az Akadémiának levelező, 1956-tól rendes tagja lett. Emlékére az Akadémia Matematikai Kutató Intézete 1972-ben Rényi-díjat alapított.
A matematikában a kombinatorika, a gráfelmélet, és főleg a valószínűség-számítás területén ért el eredményeket. 1947-ben továbbfejlesztette a Linnyiktől származó nagy szitát, és ennek felhasználásával világraszóló eredményt ért el a Goldbach-sejtéssel kapcsolatban: igazolta, hogy minden elég nagy páros szám egy prímszám és egy olyan szám összege, amelynek legfeljebb K prímosztója van, ahol K egy konkrét, megadható szám. Mintegy 350 cikkéből 32 Erdős Pállal közös. Jelentős volt a tudománynépszerűsítő tevékenysége is.
„A matematika lételeme volt; séta közben, síelés vagy autóvezetés közben is mindig hajlandó volt matematikai diszkusszióba belemenni. Ez a szüntelen lobogás, ez a cigarettával és feketekávéval állandóan élesztett izzás égette el fiatalon, munkaereje és kedve teljében, pillanatra sem érezve a hanyatlás fájdalmát.” (Turán Pál)
Mondásai:
„Aki azt mondja, nem szereti a matematikát, az tulajdonképpen azt mondja, nem szeret gondolkozni.”
„Ha rossz kedvem van, matematizálok, hogy jó kedvem legyen. Ha jó kedvem van, matematizálok, hogy megmaradjon a jó kedvem.”
„A matematikus olyan gép, amely kávéból tételeket készít.” (Ezt sokan hibásan Erdős Pálnak tulajdonítják.)
1949-ben és 1954-ben kapott Kossuth-díjat.
| 1 - 2 |
Mozaik
Részletes
Ár szerinti rendezés
ABC szerinti rendezés
2  ekönyv