Sárváry Mariann vagyok, magyar-történelem szakos budapesti középiskolai tanár.
Szabad György professzorom az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1985-ben egy kollokvium végén az indexemet lapozgatva megkérdezte:
- Nem lenne kedve a Meszleny család történetéről szakdolgozatot írni? Látom, hogy anyja nevéhez Meszleny Mária van beírva.
Kértem gondolkodási időt, de két nap múlva igent mondtam. A következő hónapok komoly kutató munkával teltek a fővárosban több helyszínen és a székesfehérvári Fejér Megyei Levéltárban.
A Meszleny vagy más írásmóddal Meszlényi család története igen szerteágazó. Legismertebb alakjai Meszlényi Terézia (1809-1865), Kossuth Lajos felesége, továbbá Meszlényi Rudolf (1813-1848), aki 1841 tavaszától tudósításokat írt a Pesti Hírlapba, valamint Meszleny Lajos (1851-1901) országgyűlési képviselő. A család történetét
bölcsészdoktori disszertációmban az 1980-as évekig próbáltam nyomon követni, ezért felkerestem a ma élő legidősebb rokont, Meszleny Ignácot (1925- ) a Gönczi Pál utcában,
aki rendelkezésemre bocsátotta a család II. Miksától 1569-ből származó címeres- és adománylevelét. Az 1968-ban műemlék jellegűvé nyilvánított velencei Meszleny családi
sírkert is az ő tulajdonában van. Ebben a zárt temetőben nyugszik nagyanyám is, Meszleny Zsuzsanna (1910-1979), akihez nagyon sok velencei gyerekkori emlékem kapcsolódik, mint például a szőlőművelés és a bor iránti szeretet.
A sok fotóval, családfával, levelezési dokumentummal színesített családtörténet most e-könyv alakjában is hozzáférhetővé válik, így próbálja meg az olvasók érdeklődését kielégíteni.