Surányi Miklós
Surányi Miklós,író, *Felsőmindszent, (Baranya vm.) 1882. febr. 16. +Budapest. 1936. jún. 23. Édesapja gazdatiszt volt majd később Pécs város szolgálatába lépett. S. kisgyermekként került a püspöki városba s tagja lett Dulánszky püspök gregorián énekkarának. Ez a környezet nagy hatással volt S. lelki kibontakozására és későbbi írói munkásságára. 1900-ban Pestre került s a "Magyarország" munkatársa lett, majd 26 éves korában kineveztek Mármarosszigetre megyei levéltárosnak. Itt töltötte életének majdnem tíz esztendejét levéltári munkával és helyi lap szerkesztésével. Közben megírta első nagy regényét, (A trianoni páva, 1917); még ugyanez évben jelent meg A szenthegy s e két történeti regény egyszerre ismertté tette a nevét. 1918-ban végleg Budapestre költözött, az Új Idők, majd több napilap: Budapesti Hírlap, Pesti Hírlap, Nemzeti Újság munkatársa lett. Rövid egymásutánban jelentek meg regényei: Kantate, Domoszlay László, A mester, 1923-ban (a magyar renaissance nagyszabású ábrázolása, A nápolyi asszony, 1930-ban a háború utáni magyar társadalom szélesre fogott rajza, a Csodavárók stb., valamint elbeszélésgyűjteményei (Floriche, Ketten) és esszékötetei (Nagy István. 1923; Bethlen, 1927; Herczeg Ferenc, 1930; Tömeg és lángész,1931; A lelked a tiéd, 1935). Ezek a magyar irodalom első sorában jelölték ki S. helyét. 1922-ben a Kisfaludy társaság tagja lett. Átfogó és mély humanista kultúrája, a történelem festői elemeinek művészi és hatásos felhasználása, romantikusan gazdag és mégis előkelő meseszövés, színes, artisztikus előadás, elmélyedő társadalomkritika és gondos lélekrajz a legjellemzőbb írói sajátosságai. Életművét Egyedül vagyunk c. Széchenyi regényével koronázta meg (1935). Ez a látomásos erejű életrajzi regénytrilógia a magyar irodalom egyik maradandó értékű, irodalomtörténeti jelentőségű alkotása; német és olasz nyelven is megjelent Halhatatlan ember (1925) és Aranybánya (1934) c. drámáit a Nemzeti Színház mutatta be; halála után megjelent novelláskötete: Húsvét Szent Ilonán. Irodalom.