Tar Károly

Tar Károly, írói álnevén Transsylvanicus, Dombi Károly, Koppány Zsolt, Ligeti Pál (Kolozsvár, 1935. augusztus 30.) erdélyi magyar író, költő, újságíró, közíró, szerkesztő.1952-ben Fémipari Középiskolában érettségizett Kolozsváron, technikusi diplomát nyert. Dolgozott lakatosként, műszaki rajzolóként, tervezőként, műszaki tisztviselőként. Három évig katonáskodott Moldvában. 1958 és 1968 között az Igazság című lap munkatársa volt, időközben 1963-ban elvégezte a bukaresti újságíró-főiskolát, valamint a marosvásárhelyi pedagógiai főiskola magyar–román szakát. 1968-ban kilépett a laptól és fél évig a Helyipari Vállalat technikusa volt, 1968–tól 1970-ig az utolsó magyar nemzetiségi közművelődési felügyelőként működött Kolozs megyében. 1970 után az Ifjúmunkás nevelési rovatának vezetője, publicistája, riportere, közben a bukaresti főiskolán sajtóvezetői képesítést nyert. Az ifjúsági lap Matinéinak újraindítója, az Ifjúmunkás Zsebszínház egyik alapítója. 1987-ben a Napsugár gyermekirodalmi és a Haza Sólymai gyermeklap főszerkesztője. Lánya Svédországba menekülésekor leváltják, Hat hónapig az Előre újságírója volt. 1989-ben betegnyugdíjba kényszerítették.1990-ben a Kolozs megyei RMDSZ szervezőbizottságának vezetője volt, a Szabadság napilap egyik alapítója, külső munkatársaként dolgozott, megszűnéséig a Szabad Európa Rádió tudósítójaként tevékenykedett. 1991-ben az Erdélyi Szépmíves Céh újraalakításának egyik önkéntes szervezője és törvényes beiktatójaként működött közre, tudósította a Magyar Nemzetet, alapítószerkesztője volt az Erdélyi Kiskönyvtárnak, 1993-tól pedig főmunkatársként dolgozott az Erdélyi Naplónál, 1994 végétől az ESZC intézője volt. 1995 végén, fia, szülei és felesége halála után, svéd–magyar unokái nevelésére Svédországba ment, 1997-től megszűnéséig, a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége Anyanyelvünk Alapítványának kurátora, könyvsorozatának elindítója (Vallomások az anyanyelvről, Glória Kiadó, 1999, Kolozsvár, Tar Károly: Svédországi magyarító szószedet, (Debrecen, 2004)) volt.1998-tól a Lundi Lap alapítószerkesztője, a Lundi Lap Társaság alapítója, 1999-ben a kolozsvári Krónika tudósítója, a Magyar Liget, a dél-svédországi magyarok családi lapja http://hhrf.org/magyarliget) és az Ághegy című skandináviai magyar irodalmi és művészeti lapfolyam (http://www.hhrf.org/aghegy) alapítója és szerkesztője, 2002-től a lundi rádió magyar adásának alapítószerkesztője, a Lundi Magyar Kulturfórum titkára, 2005-től a bevándorlók svéd nyelvű lapjának az Övergränser főszerkesztője, az Ághegy-Liget Baráti Társaság tiszteletbeli elnöke, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának választmányi tagja.Tagja a Román, a Magyar és a Svéd Írószövetségnek valamint az Erdélyi Magyar Írók Ligájának. 1987-ben a Korunk folyóirat szociográfiai pályázatán három dolgozatát díjazták, 2002-ben, a Magyar Írószövetség irodalmi pályázatán különdíjat, 2006-ban, a Várad folyóirat Horváth Imre pályázatán különdíjat, 2006-ban az Irodalmi Jelen regénypályázatán Szerenád dobra, cintányérra és egyéb ütőhangszerekre című munkájáért különdíjat kapott. A magyar művelődésben végzett munkájáért 2003-ban a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki.Novellával, karcolatokkal az Igazság és a kolozsvári Utunk irodalmi lapban indult az írói pályán, majd az 1960-as évek végétől jelentek meg regényei, novellái, versei, közhasznú könyvei.