Toine Heijmans(1969) újságíróként dolgozik. A tengerenaz első regénye, mely hatalmas sikert aratott a holland olvasók és kritikusokkörében egyaránt, s azóta németül és franciául is megjelent.
„Nemegyedül vagyok a hajón. Itt van velem a lányom. Alszik. Gondoskodnom kell róla.Hogy átaludja a vihart. Amíg haza nem érünk. Akkor mondhatom csak, hogybiztonságban áthoztam a tengeren, Dániából hazáig. Hogy minden úgy ment, ahogyszerettem volna.
Beteszema telefont a sütőbe. Nem tudom, hogy tényleg használ-e, mindenesetre nekemsegít tisztábban gondolkodni. Amíg eszembe jut, hogy a telefont a sütőbe kelltenni, ura vagyok a helyzetnek.
A fedélzetenrutinból kell cselekedni, és rendet kell tartani. Ez az, ami megnyugtatja azembert. A kikötőkötelek balra, a horgonyrekeszbe. Kávé nyolckor. Csizmák azorrkajütbe. Rendszeresen beírni a pozíciót a hajónaplóba. Meghallgatni azidőjárás-jelentést az adóvevőn. Bevonni a zászlót napnyugtakor. Viharközeledtével a sütőbe tenni a telefont.
Túlélniis csak rutinból lehet. Ha baj van, vakon tudni kell, mi hol van. Ha nincs megez a rendszeresség, összegabalyodnak az ember gondolatai. Minden egyszerre juteszébe. A felhők, a sütő, a kávé, a csizmák, a zászló. A hajónapló és akikötőkötelek is. A kislány, aki az orrkajütben alszik.
Aki nemgondolkodik tisztán, azt magával sodorja a tenger.”