Az alkotók nem tankönyvet, hanem melegszívű útitársat adnak a szülőknek és pedagógusoknak: meséket, amelyek egyszerre vigasztalnak és tanítanak. Tapasztalataik a gyerekekkel végzett munkából nőnek ki: tudják, hogy a kicsik gyakran nem tudják kimondani szorongásaikat, de a mesehős bőrébe bújva eljutnak a megoldásig. A kötet 101 „gyógyító” története mind konkrét élethelyzethez kínál kulcsot — válás, testvérféltékenység, rendetlenség, lustaság, visszatérő rossz álmok, félénkség, önzőség, felelőtlenség, düh, gyász, szociális szorongás, az ismeretlentől való félelem —, miközben észrevétlenül ébreszti a barátság, az ígérethez hűség, az empátia és a nagylelkűség erényeit. A hang tiszta és közvetlen; a motívumok — a kis vakond, az öreg bükk és a kis virág, a rendetlen mókuska, a király madárkája — emlékezetes képekké állnak össze. Szemlélete derűsen következetes: a szeretet nem „jutalom”, hanem közeg; a fejlődés pedig apró, ismételhető lépések sora. Ez az ars poetica teszi hiteles segítőtárssá.
