Leírás
„Minden udvaron borókapálinkát főztek. Borókabogyóbólpárolt alkohollal teli üstökben főzték a friss hajtásokat.A köveken összegyűlt a pára, majd lehűlt, és sűrű ginformájában csöpögött le. Volt, hogy súlyos ginfelhők lebegteka háztetők fölött. Így aztán amikor beköszöntött a fagy,alkohol zúdult le az égből. A már lehűlt földön megdermedtés vékony jéggel vonta be az utcákat. Az ember könnyenlerészegedhetett, ha ezt a jeget nyalogatta. Ilyen napokoncsúszkálva kellett közlekedni az utcán.”Körner Gábor fordításaTarasz Prohaszko (1968) a 90-es években indult ukrán írógenerációegyik legfigyelemreméltóbb képviselője, írásait számos nyelvrelefordították.A Keleti-Kárpátok hegyei között játszódó, különöscsaládtörténetben magától értetődő természetességgelkeveredik a történelmi valóság és a hucul folklórban gyökerezőfikció, varázslatos költői-filozófiai világot teremtve. AhogyAndrzej Stasiuk írja: „Prohaszko új földrajzot, történelmet,fizikát, kémiát, botanikát, pszichológiát, esztétikát talált ki újrakitalálta a kész, befejezett világot.”
