Pacsirta mélyet sóhajtott - mindig mélyet szokott sóhajtani -, összegombolyította pamutját, munkakosarába tette, és a vadszőlővel befuttatott lugas felé tartott. Szóval, mennie kell, gondolta, nemsokára indul a vonat, ma este már nagybátyjáéknál alszik, a tarkövi pusztán.
