A magyar népoktatás története nemcsak törvényekben és rendeletekben íródott – hanem azoknak a tanítóknak a szívében, akik hittek abban, hogy egy nemzet jövője a gyermekek kezében van.
S. Mátyás Ferenc monumentális munkája a 19. század közepétől a második világháború végéig követi nyomon a tanítóegyesületek fejlődését: azt a mozgalmat, amely több mint intézmény volt – erkölcsi erő, összefogás és szakmai elhivatottság. A könyv lapjain feltárul a dualizmus pezsgő reformkorszaka, Eötvös József oktatáspolitikájának hatása, a Tanácsköztársaság fordulatai és a Horthy-korszak kihívásai.
A tanítók mint közösség nem csupán reagáltak a kor változásaira, hanem alakították is azokat: önképzőköri munkával, segélyezéssel, szakmai összetartással és a nagy pedagógiai eszmények – Pestalozzi, Diesterweg, Tavasi Lajos – továbbörökítésével.
Ez a kötet tisztelgés a magyar tanítóság előtt, akik a legnehezebb időkben is hűek maradtak gyermekhez, hazához, hivatáshoz. Bizonyítéka annak, hogy minden korszak valódi reformerei a pedagógusok voltak – és ma is azok.
