Modern világunkban mindannyian a boldogságot kergetjük: fényesebb karrierért, jobb kocsiért, kellemesebb életkörülményekért, külföldi nyaralásért robotolunk – de vajon boldognak is érezzük magunkat, ha vágyaink teljesülnek? Igazat mondanak-e irigyelt ismerőseink családi fotói, ahol még a kutya is tökéletesnek tűnik, vagy mindez csupán látszat?
Szendi Gábor szerint az élvezetközpontú, anyagias boldogságeszmény elszakadt attól az evolúció során kialakult és mindannyiunkban meglévő, bonyolult és gazdag élménytől, amely az akadályokkal való megküzdés eredménye, a boldogság igazi kulcsa. A boldogság ugyanis nem tétlen pihenés, hanem folytonos úton lét: áldozatos munka, kétség és remény, elismertség és mellőzöttség, siker és kudarc váltakozása.
Az Értelmes szenvedés: a boldogság az agykutatás, a genetika és az antropológia eredményeire támaszkodva bizonyítja be, hogy a boldogságot a saját küldetésünk felismerése, a sorsunkban rejlő lehetőségek kibontakoztatásáért vállalt felelősség és a minket éltető közösséghez való hazatalálás jelenti. Szendi gyakorlati útmutatást is nyújt olvasójának, ugyanis soha nem késő: a boldogság képesség, amely mindannyiunkban ott szunnyad – vegyük kezünkbe a sorsunkat, és tanuljunk meg élni vele!
„Hosszú távon a boldog emberek valahogy mindig úgy alakítják az életüket, hogy az konzerválja a boldogságukat, a boldogtalanabb emberek pedig kitermelik maguknak az állandó boldogtalanságot. Valami újat mondtam volna? Persze hogy nem, nagyon is ismerős lehet mindannyiunknak, hogy a pesszimisták általában sikertelenebbek, az optimisták pedig sikeresek. Ami talán a későbbiekben új gondolat lesz, az az, hogy a balsorsot nem a Párkák szövik, hanem mi magunk, így aztán az addigi lehangoló rongyszőnyegből a végén kijöhet még egy gobelin is.
